Nyolcadik bejegyzés

Lassan 9 hónapja együtt vagyok VELE. Egyszerűen hihetetlen! Hogy én hány éven át siránkoztam hogy nincs és soha nem i lesz senkim... Erre már kis híján 9 hónapja húzza mellettem, velem. Még annak ellenére is, hogy nem vagyok könnyű eset. Nagyon nem. Főleg, hoggy 0-24-ben hisztizek valami miatt.De Ő ennek ellenére is elvisel engem ennyi ideje. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen pasim lesz. Aki ennyire figyel rám, törődik velem, ELVISEL, szeret engem. Sokkal rosszabbra számítottam(főleg az előző után). De nem. A lehető legjobbat kaptam. Még most is néha(csak mindig amikor meglátom) úgy érzem, mintha újra meg újra belé szeetnék. Belé és az apró dolgaiba, a hangjába. Régen csak álmodtam arról, hogy majd 16 évesen lesz valakim és nem hittem abban, hogy ez valóra is fog válni. Erre dec. 3-án ténylegesen is valóra vált. Előtte november 28-án döntöttem mindenről. Jól döntöttem. Nem bántam meg, hogy igent mondtam. Akkoriban még nagyon bizonytalan voltam mindenben, mert nem igazán értettem magamat, az iránta táplált érzelmeimet. Pedig most visszaolvasva csak nevetek magamon, hogy csak nem vallottam be akkor még saját magamnak az igazat. Már az elejétől fogva szerettem. Az első percektől. Édesnek tartottam azt, ahogy írt. Viccesnek az "XD"-t, hogy az majdnem minden mondata végén helyet foglal. A stílusát, ahogy írt nekem, mert már akkor is magát adta, nem játszott szerepet.