2013. február 28. szerelmet vallottam(12 évesen!!) NEKI nap
Reggel minden oké volt. Átlagos csütörtök. Aztán történelem után. Bemérgesedtem az egyik lányra, merthogy direkt fénymásolt NEKI lapot(gyerekes viselkedés? pipa). Emiatt kitéptem a füzetemből a versem(ráfirkantottam a címet: Szeretlek ....) és megkértem barátnőm/ismerősöm(tőle függött mikor melyik) lányt adja oda NEKi ezzel az üzenettel: ..... küldi. Ez történt az első szünetben. A következő órán, németen - ami kedvenc/utálatos(mikor milyen kedvem volt) tantárgyam - lehetetlennek bizonyult az anyagra koncentrálni. Nagyon izgultam, hogy most mi lesz. Óvoda, pontosabban nagycsoport óta róla szól minden napom. Vége az órának. Kajálás, majd tovább a következő teremhez, ahol történelmünk lesz. Benn a tanteremben az osztály 2 bunkója(hál' Istennek többé nem osztálytársam egyik se) faggatott ki. "Tényleg szerelmes vagy a ......ba?" és még ehhez hasonlóakat kéárdeztek. Persze, tagadtam. Mindent. O, és ha mind ez még nem lenne elég! Mögöttem ült(akkor éppenséggel állt, mert előpakolta a cuccait) és hallott mindent. A versemben írtam, hogy régóta szeretem és ezt nem tagadom. Aha, francokat! Az egészet letagadtam az Ő szeme láttára és hallotta is(!!!). Hát, megnyugtatott, hogy a bunkók nem olvasták el(de tudom, hogy igen!!!), aztán a dolgot ennyivel le is tudta(?). Pedig én megbeszéltem volna vele az egészet. Hogy akkor most mi van, meg minden..... De semmi. Már két(!!!!) év eltelt, de most sem kaptam választ.... Igazándiból semmire sem. Nem tudom még hogyan, de teszek róla, hogy ezt elolvasd.